Főoldal Szereplők Fejezetek Kritikák Egyéb

2018. március 31., szombat

Prológus

00. Prológus


"Minden megszámolható. Illetve megszámolható 
lenne: léptek, lélegzetek, cigaretták.
Ezt úgy mondják, véges sok. "
                   /Simon Márton/


A fülemből közvetítődik az agyamba a monitorok és a lélegeztetők hangja, a bőrömön viszont hideg, érdes felület érzése van bennem, mégis ülök a kórházi szobám kis székén, szemben az ággyal ami le van takarva egy fehér hosszú lepedővel. Mi folyik itt? Halott lennék?! Felkelek és körbenézek, a lélegeztető ki van kapcsolva, ahogy a monitor se mutatja a légzéseim számát már, sem a hőmérsékletem illetve a vérnyomásom. Látom az éjjeli szekrényt, amin egy dobozos orchidea hever és egy kis kártya rajta: " Gyógyulj meg Felicia! Szeretünk" szöveggel.
Ez azt a látszatot kelti, mintha olyan sokan szeretnének és szociális lettem volna, de téves gondolat. Az utóbbi hónapokban elzárkóztam, nem beszéltem a legjobb barátnőmmel, sem mással. Elegem volt a folytonos stresszből, megfelelési kényszerből és abból, hogy amiket elérek arra irigyek rám. Tipikus emberek.. Szart se érdekli őket mennyit gürizel dolgokért, hiszen neked könnyebb, mint nekik.. Lószart.. Sokat tanultam az idő tájt , de egyszer egyetlen egyszer tettem egy kivételt Alexa barátnőm kérésére és elmentünk egy házi buliba. Bár ne tettem volna,
Másnap reggel egy ágyban keltem Lexi kiszemeltjével, az irtó dögös és menő Eric Johnson-nal. Nem tudtuk mi történt., irtó sokat ittunk és az egész este rejtély volt számunkra.
- Lexi ez nem az amire te gondolsz - mondtam, de már késő volt, a lány kilépett a szobából , ahogy az életemből is.
Elvesztettem a legjobb barátnőmet, egy nagy pletyka "áldozata" lettem, beállítva egy iszákos kurvának, most pedig azt sem tudom mi folyik velem. Hogy kerültem kórházba és mi történt? Mióta feküdtem bent?  Mindezt azért az északáért kaptam vagy mert rossz volt, ahogy kivontam magam a mindennapokból? Mert a napi beszédem nem haladta túl a Szia, Mizu, Semmi és Oké válaszokat? Élni kegyetlenség és szívás ezt nem tagadom, de ha vége van számomra legalább egy búcsú szót szólhattam volna a szeretteimhez, vagyis azokhoz akikkel együtt éltem, a családomhoz és beszélhettem volna még Alexával. Elégedhettem volna a matek könyvemet, elbúcsúzhattam volna Yoko-tól a kiskutyámtól és Jina-tól a hörcsögömtól, persze a sors ezt sem hagyta. Nem is értem mi a jó az átlagos életben? Legalább ha vége csengethetnének fentről, fújhatnának riadót, hogy legyen időm elköszönni és elintézni még a dolgaimat lent. Viszont ha a testem itt van előttem, akkor én most mi lennék? Nem lehetek szellem, vagy mégis? Miért van letakarva a testem, mikor épp előtte állok?Mi az ördög folyik itt, valaki elmondaná végre?!





-----------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok!

Meghoztam nektek a prológust, ami remélhetőleg elnyeri majd a tetszéseteket. Ebben még Theo nem tűnik fel előbb a Feliciával történtekre próbálnék koncentrálni és így fog a képbe kerülni Theo is. Remélem elnyerte a tetszéseteket a fejezet és a későbbiekben is velem tartotok. Véleményeiteket várom és mindenkinek nagyon boldog nyuszit kívánok és sok locsolót illetve pihenjétek magatokat ki a hosszú szünetben!
Jaj és volna itt még egy meglepim, ami engem is meglepett Kauka Kincsőt kértem meg a blog trailerének elkészítésével ami mára készült el. Szerintem a végeredmény csodás lett! Köszönöm Kincső! <3



3 megjegyzés:

  1. Tényleg nagyon jó lett a Trailer! Nagyon ügyes aki ilyet tud csinálni! :)

    VálaszTörlés